„Jó az ÚR! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra.” (Náh 1:7)

Ez az ige vált a Menedék Alapítvány vezérigéjévé, s ez az ige volt az, amely életem nehéz hónapjaiban újra és újra felragyogott előttem. Isten csodálatos terve által ennek az igének a fényében életem összefonódhatott az Alapítványon belül folyó szolgálattal: 2013. január elsejétől átvehettem Huszár Gézától a Mamásotthon vezetését.

A vezetésben történt személyi változás ugyanakkor nem jelent szükségszerűen lelkületi változást is. Kifejezetten fontos, hogy az a lelkület, melynek szellemében folyt a Mamásotthonban való szolgálat, az továbbra is megmaradjon, sőt mi több, minél inkább kibontakozzon. Ez a lelkület pedig az, hogy mindazt a kegyelmet és evangéliumot, amit mi mint szolgálók már megélhettünk, s amelyből napról napra merítünk, eléjük is élhessük az ott lakó édesanyáknak és gyermekeiknek, hogy ezáltal ők is megismerhessék az Úr Jézust, mint személyes megváltójukat. A segítés nem cél, hanem eszköz ebben a szolgálatban. Hiszem, hogy minden ember életére nézve valódi megoldást csak az jelenthet, ha a szívükbe hullott ige nyomán befogadják életükbe Jézust. Fontosnak tartom, hogy a Mamásotthon lakói az intézményben eltöltött idejük alatt megismerhessék az Élet forrását, mind gyermekek, mind édesanyák egyaránt. Szeretném, ha mindannyian megtapasztalhatnák, hogy nem pusztán fizikai értelemben élhetik meg a menedéket (lakhatási problémák megoldása), hanem lelki értelemben is: „Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak.” (5Móz 33:27) Feléleszteni szívükben az Úr iránti bizalmat, aki nem csak egyszeri alkalommal oldotta meg életünk legfontosabb kérdését, s végezte el megváltásunkat, hanem szüntelen gondot visel rólunk: „Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk.” (Zsolt 68:20)

Rendkívül hálás vagyok Istennek, hogy erre a szolgálati helyre állított, s már az itt töltött néhány hónapban is gazdagon tapasztalhattam az Ő áldását. Nagy csodálattal szemléljük munkatársaimmal együtt, hogyan gondoskodik rólunk napról napra Urunk. Tartozunk azzal, hogy nem csupán Őneki, hanem mindazoknak is köszönetet mondjunk, akik állhatatosan eszközök ebben. A sok pékárut, ruhaadományt, élelmiszeradományt, gyermekek számára hozott játékokat, tankönyveket, pénzbeli adományt, önkéntes szolgálatot (kétkezit és lelkit egyaránt), mind-mind szeretnénk megköszönni. Külön öröm megélni a szolgálatban a testvéri kezek szorgoskodását. Teljes meggyőződéssel vallhatjuk valóban:

„Jó az ÚR! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra.” (Náh 1:7)

Szilágyi Zsuzsanna