Sipos Enikő 2013 júliusa óta önkéntesként segíti a Mamásotthonban folyó gondozási munkát. Szolgálatával kapcsolatos gondolatait megosztotta velünk, amit a következőkben adunk közre:
„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.” (2Kor 5:16)
Krisztusban újjá lenni azt jelenti, hogy más értelmet kap az élet. Túlnéz a roboton, nehézségeken, mert tartalmilag mással van feltöltve. Számomra az, hogy Isten kirendelte ezt a munkát, szolgálatot, annak a tanúbizonysága, hogy mindenestől ismer engem. Tudja, ki vagyok és mire vágytam. Hiszem, az Isten kirendeli a feladatokat és elosztja, a hívő embernek pedig látása van arra, hogy az Isten mit szánt neki.
Isten gondolkodása messze esik a mi emberi gondolkodásunktól. Nem értjük, vagy nehezen, esetleg lassan jövünk csak rá, ha már hívő szemmel nézzük, hogy Isten vajon mit akar az életünkben, mi az, amit nekünk szánt. Sok elesés és bukdácsolás kell ahhoz, hogy valóban nyilvánvalóvá legyen számunkra az akarata. Persze csak akkor, ha a sok megpróbáltatás során még mindig ragaszkodunk Őhozzá. Nem könnyű próbák hosszú sorát kiállni, de megpróbáltat bennünket Urunk, és ezt sokszor nehéz utakon keresztül teszi. Belegondolva ebbe én is úgy érzékelem, Jézusnak sem volt könnyű helyzete. Pedig ő Isten Fia volt.
Akkor nekünk, egyszerű halandóknak még nehezebb ezen az úton járnunk. De ennek célja van. Értelmes célja ebben az értelmetlen világban.
Mennyivel jobb adni, mint elvenni, simogatni, mint verni, mosolyogni, mint sírni. Jézus példát adott azoknak, akik Őt követik. A példát általában követni szokták. Sajnos mai korunk tele van olyan példával, amelyeket nem kellene követni. Más szemlélet kell Isten megismeréséhez. Több, nemesebb gondolatra és cselekedetre van szükség ahhoz, hogy a materiális ember lássa ezeket.
A csoda abban van, ha felismerjük önmagunkban azokat az adományokat, melyeket az Istentől kaptunk, és utána arra törekszünk, hogy kamatoztassuk azokat. Ezt hálából tesszük. Nem magunktól jövünk rá semmire, legfőképpen a nemesre, vagy éppen az irgalomra. Tanulás és sok tapasztalat kell ahhoz, hogy formálódjunk, alakuljuk olyanná, amilyennek Isten szeretne minket látni.
Viszont ISTEN még ennek ellenére is lehajolt, és mindig ad lehetőséget arra, hogy elgondolkozzunk rajta, milyenek vagyunk. Ez a gyakorlatban válik nyilvánvalóvá. Isten jelt ad, utat mutat, mikor kell maradni, mikor menni – mert a Lélek mutatja -, és ezt érzi mindenki, aki követi Jézust.
Sipos Enikő
