A Magyarországi Baptista Egyház szociális területen végzett kimagasló szolgálata elismeréseként Balogh Lajos plakettben részesítette Farkas Ibolyát, a Baptista Menedék Szolgálat munkatársát. Az elismerés kapcsán beszélgettem vele, kérdeztem Menedékes életútjáról.

Hogyan kerültél kapcsolatba a Menedékkel?

A kilencvenes években kerültem át Nagyváradról Debrecenbe. Az ottani baptista gyülekezetbe kapcsolódtam be, ahol éppen Kovács Géza bácsi volt a lelkipásztor. Géza bácsi bátorítására kezdtem el a teológiát, majd 1998-ban fejeztem be tanulmányaimat misszió szakon. Az egyik vasárnapi istentiszteleten egy vendég család számolt be a Kiskunmajsai szolgálatról. Ekkor hallottam először a Menedékről. Nem sokkal ezután egy igevers jött elém az ApCsel 16:9-ből: „Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!„. Nagyon megszólított engem ez az Ige, úgy éreztem, hogy indulnom kell. Fel is hívtam Huszár Gézát – akit még régebbről, a teabuszos misszióból ismertem -, de Géza a telefonban majdnem, hogy lebeszélt erről az egészről. Végül ideköltöztünk és egy évig önkéntesként szolgáltam itt.

Hogyan tudtál bekapcsolódni a szolgálatba?

Amikor elszántam magam, hogy idejövök, nem gondolkodtam azon, hogy kikkel fogok foglalkozni, vagy hogy mit fogok csinálni. Nem tudtam, hogy milyen emberek lesznek itt. Akkor még nem voltak így különválasztva az intézmények, mint most. Más volt minden. Nem volt ilyen szép épület, még a víz sem volt bekötve. A városból hordtuk az ivóvizet az utcán lévő kutakból. Meg sokkal kevesebben is voltunk eleinte, húszan lehettünk a hajléktalanokkal és gyerekeikkel összesen.

Melyek a legemlékezetesebb pillanatok, emlékek, amik eszedbe jutnak a Menedék kapcsán?

Nekem a Menedékben lenni olyan volt és a mai napig olyan, mintha otthon lennék. Nagyon emlékezetesek számomra az esti közös áhítatok, amiket kezdetben a kinti farakáson tartottunk. Volt igeolvasás, éneklés és sokat beszélgettünk. Közösségben voltunk egymással. Aztán volt egy időszak, amikor a katonai időt lehetett itt az alapítványnál tölteni, és többen jöttek ide szolgálni. Ezek is szép emlékek. Ami még nagyon emlékezetes, azok az itt megélt karácsonyok. Minden éveben nagyon szép karácsonyaink voltak. Fát állítottunk, összegyűltünk Istentiszteletre, együtt énekeltünk és mindenki kapott ajándékot. Nagyon jó volt így együtt lenni.

Volt- e olyan, amikor emberileg nem volt látható a megoldás, de Isten megsegített a szolgálatban?

Például az engedélyek ilyenek voltak. Már itt voltunk, működtünk, de engedélyeink még nem voltak. Hála Istennek egyszer csak megkaptuk őket. Vagy például, amikor külföldről jöttek ide fiatalok segíteni: építkezni, festeni, sőt még faanyagot is hoztak, amiből megcsinálták a játszóteret. Ezek mind-mind csodák.

Hogyan telnek napjaid most itt a Menedékben?

Most fél állásban vagyok itt, elsősorban a gyerekekkel és a szülőkkel foglalkozom. De ha van valami adminisztráció, amibe be kell segíteni, akkor abba is besegítek.

Van-e kedves igéd vagy éneked?

Igen, a Róma 12:1: „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek”. Ezt még Kovács Géza bácsi írta nekem egyszer egy levélben, amiben megintett. Nagyon rosszul esett ez akkor, de hát igaza volt, és utólag örülök neki. Ez az Ige azóta is bennem van és a mindennapokban is megerősít. A zenéhez nem értek, de nagyon szeretem. Sok olyan ének van, amit bátorít, az „Öröm van a Mennyben egy bűnös felett” az egyik kedvencem.

Van-e valami, amit kiemelnél, és bátorításként megosztanál a jövő generációjával?

Az, hogy az Úr Jézussal való kapcsolat az, amihez mindig vissza lehet térni. Bármilyen élethelyzetben vagyunk is, Ő az, akihez fordulhatunk.

Gratulálok még egyszer és Isten áldását kívánom szolgálatod folytatására is!

Boda Gábriel