Idén májusban van pontosan 9 éve, hogy Isten a maga tökéletes időzítésével a Mamásotthonba hívott szolgálatába férjemmel együtt és beköltöztünk az otthon szolgálati lakásába.

Attila gondnok-karbantartói munkálatokat végzett, én pedig gyermekgondozó-szakgondozó pozícióban helyezkedtem el. Világi munkahelyemet hátrahagyva, komfortzónámból kilépve teljesen ismeretlen területre kerültem.

Merőben más feladatokat kell itt ellátnom, mint ezelőtt bármikor, és csöppet sem olyan egyszerű, könnyű „munka” ez, mint amilyennek kívülről látszik. Igen, szándékosan tettem a munka szót idézőjelbe, mert hiszem és naponta tapasztalom, hogy ezt a megbízást csak elhívásból, küldetés útján lehet tiszta szívvel ellátni.

Elhívott tehát Isten, hogy teljesítsem akaratát, és gyermekeiket egyedül nevelő, nehéz sorsú édesanyáknak segítsek abban az intézményben, ahová hitünk szerint Ő vezeti őket, és ahol MENEDÉKRE találnak a szó minden értelmében.

A sok nehézség időről-időre arra ösztönöz, hogy megvizsgáljam, valóban itt van-e még a helyem. Azonban az elmúlt 9 év alatt rengeteg áldásban volt részünk, és ez az áldás-áradat arra mutat rá, hogy Isten akaratából a helyemen vagyok. Azért külön hálás a szívem, hogy munkatársaimmal testvérek vagyunk az Úrban, ez megkönnyíti közös szolgálatunkat.

Attila már nem végez karbantartói feladatokat, ennek ellenére aktív részese a ház életének. Atti Papának szólítják őt, és mind a gyermekek, mind az édesanyák tisztelik és szeretik. Az éjszakai ügyeletből szükség szerint ő is kiveszi a részét.

Sok mindennel találkoztunk már az évek során. Sajnos láttunk ideiglenes hatályú elhelyezéseket is, amikor valamilyen okból nem maradhattak az anyukájukkal a gyermekek. Végig éltük a Covid zárlatot: a járványban vesztettünk el lakókat, munkatársat, barátot, rokont… Több betegségnél is segítettünk, volt olyan, hogy édesanyák kórházi ellátása alatt nálunk laktak a gyermekek. Sokszor kellett mentőt hívni, viharkárt elhárítani és csecsemő újraélesztésben is volt már részünk.

De rengeteg örömteli eseményben is részesülünk. Láthatjuk, ahogy a gyermekek, édesanyák itt megnyugszanak, kinyílnak, tanulnak, fejlődnek. Fontosnak tartjuk, hogy mindenki tudja, hogy mi imádkozunk azért, hogy Isten vezesse ide lakóinkat, hogy megismerhessék Őt. Hetente több alkalommal hangzik a tiszta evangélium. Hálás a szívünk, amikor látjuk, hogy egy-egy anyuka vagy nagyobb gyermek átadja életét Jézusnak.

Az elmúlt időszakban egy új élet születésénél lehettem jelen, ami Isten legnagyobb csodáinak egyike. Megható, felemelő és emlékezetes élmény volt. A kislány a Jázmin Valéria nevet kapta.

Nem a köszönet és nem a „gyümölcsök” miatt végezzük a feladatainkat, hanem Istentől kapott küldetésünket teljesítjük. Néha elfáradok, és nem tudom, hogy hogyan fogom bírni a következő műszakot, az otthoni teendőket, de Isten ígéretéhez hűen minden nap ad elég erőt azokhoz a feladatokhoz, kihívásokhoz, amit szintén tőle kapok.

Rengeteget tanultam, fejlődtem, mióta ide vezetett, és hiszem, hogy az Ő segítségével teljesíthetem intézményvezetőnk vágyát, hogy innen menjek nyugdíjba, ha eljön az ideje.

Addig pedig csak teszem a dolgomat!

Szlepákné Kántor Vali