„…imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára, és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit…”
(Filippi 1,9-11)

A fenti mondat elsősorban az Istennel való kapcsolatunkról, a Vele bejárt utunkról, lelki növekedésről és a célbaérésről szól. A megtérés utáni első szeretet állapotában Isten továbbvezet, és részünk lesz megtapasztalásokban. A Vele járt úton sokat tanulunk és minden körülmény által nagykorú hívővé formál minket. Ez a terve. Jó céljai vannak velünk, életünkkel! 
Ezen túl a segítő szolgálathoz, a lelki munkához is találunk alapelveket, melyeket érdemes használnunk.

Két lába van a fenti Igeversnek: az első láb a szeretet. 
Mi ez a szeretet? Forrása Isten, aki szereti az embert, megmenekülést, megoldást és reményteljes jövőt készít, megváltást és új életet kínál, s azt munkálja, hogy a fentről jövő szeretet rám is ragadjon és hajtóerővé váljon a más emberekhez való kapcsolódásomban. Fentről merítek és továbbadom az éltető vizet. Átélem: befogadtak, és én is befogadó leszek. Megbocsátottak nekem, és én is kész vagyok megbocsátani. Új esélyt kapok Istentől, és én is kész vagyok új esélyt adni. Átélem, hogy felemelnek, és kész vagyok én is felemelni másokat ahelyett, hogy lenyomnám a bajban levőt. Az Istentől kapott szeretet csomagunkat amikor kinyitjuk, újabb kincseket találunk, melyek szintén segítenek abban, hogy hogyan viszonyuljunk másokhoz: „A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.” (1Korintus 13, 4-7) Magasan van a léc!

S ha továbbmegyünk, nézzük a mondat második lábát: „a szeretet gazdagodjon bennetek ismerettel és igaz megértéssel„. Istennel való kapcsolatunkban tapasztalatokra teszünk szert. A lelki életben Isten elvezet felismerésekre önmagammal kapcsolatban és Vele kapcsolatban is, és ezeken keresztül Ő építkezik bennünk. Ismeretekre tehát tanulás és tapasztalat útján teszünk szert. Az ismeret térkép a kezünkben, mely segít meglátni merre van a kiút, amikor eltévedünk. Az ismeret azt „mondja”: emlékszel, erre már jártál, és ott a saroknál balra van a megoldás. Az igaz megértés a helyzetértékelésem és helyzet felismerésem, mely megmutatja, hogy hol tartok. Segít felismerni, hogy mi a baj és mi az elakadás oka. Belátni a felszín alá, a mélyben zajló folyamatokra.

Számomra a keresztyén szociális munka ezt jelenti: „szeretettel” és „ismerettel” szolgálni. Együtt, mert e kettő nélkül, külön-külön nehezen megy a dolog. A szeretet önmagában bár fontos kiinduló alap, és gyógyító erő lehet, de nehezen jut el az aktív cselekvésbe, mert nem biztos, hogy ismeri a kivezető út lépéseit. Az ismeret pedig önmagában, szeretet nélkül nem befogadható a bajban levő számára. Az ismeret tudja merre kéne menni, de nem tud a segített mellé szegődni, mert a megoldandó problémában elvész az ember. 

A szeretet befogadó, felemelő attitűdje mellett használjuk tehát mindazokat az ismereteket és igaz megértést, melyet életünk tapasztalataiból, a szakmából, a segédtudományokból meríthetünk. Hit, örömhír, felkészültség és cselekvés. 

„Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.” (János 12,26)

Szolgáljunk jól!

Liptai Gábor