„Ti, szolgák, engedelmeskedjetek minden tekintetben földi uraitoknak; ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat. Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok!” (Kolossé 3,22-24)

„Aki hisz énbennem, amint az Írás mondta, annak belsejéből élő víznek folyamai ömlenek.“ (János 7,38)

Keresztényként nap mint nap szolgálunk, szolgálhatunk valaki felé, de ha nem jó a fókuszunk, motivációnk, akkor könnyen kiéghetünk. Bátorító arra gondolni, hogy nem kell magunkban bíznunk, hanem van egy szerető mennyei Atyánk, akire rábízhatjuk az életünk minden területét. Ha a lelkünket az Élővíz (Szentlélek) tölti be, akkor a bensőnkben helyére kerülnek a dolgok. A Bibliában a biosz kifejezés a túlélést, létfenntartást, a zoé pedig az Istentől jövő életet, az Istennel való beteljesedést jelenti. Szolgálatunkhoz elengedhetetlenül fontos, hogy lelkileg rendben legyünk, ami csak Isten bennünk munkálkodó Lelke által lehetséges, mert a körülményeinket sokszor nem tudjuk kontrollálni. Isten elsősorban nem a körülményeinket akarja megváltoztatni, hanem a szívünk formálásán keresztül minket. Alapvető szükségletünk, hogy az Élővíz (Szentlélek) betöltsön minket, csak általa lehet teljes az életünk és gyümölcsöző a szolgálatunk. Akkor tudjuk Jézus feltétel nélküli szeretetével szeretni a ránk bízott embereket, felebarátainkat, ha a Szentlélek betölt minket, mert az agapé szeretet a Lélek gyümölcse, önerőből ezt nem tudjuk megcselekedni. Csak önző, önmegelégítő módon tudunk Nélküle élni. Jézus túláradó élete azonban bővelkedő élet, amely meglátja mások szükségleteit, kilép az önmaga körül forgó gondolkodásból, nem csak magára figyel, hanem másokért él.

„Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a friss víznek forrását elhagytak, és víztárolókat vájnak, repedt falú víztárolókat, amelyek nem tartják a vizet.” (Jer 2,13) A pótforrások (bálványaink) sohasem tudják igazán megelégíteni a szívünket, csak az élő víznek forrása (Jézus Krisztus) tudja betölteni ezt az űrt. Az ember gyökérbűne az Istentől való függetlenségre törekvés, a Tőle elszakadó élet. Ha hívőként nem Krisztusból mint életforrásból merítünk nap mint nap, akkor „test szerint járunk”, és kudarcos lesz az életünk, erőtlen a szolgálatunk. A bennünk élő Jézus által új teremtés (2Kor 5,17) és isteni természet részesei (2Pt 1,4) lettünk. A Szentlélek által betöltött és vezetett élet természetfeletti, nem lehet emberi korlátok közé szorítani. Túláradó, Krisztus önfeláldozó szeretetét tükröző élet, amely másokat is épít, megelégít, hiszen „élő víznek folyamai ömlenek” rajtunk keresztül.

A törvény azt mondja: „Légy tökéletes!” – amit a törvény betartása által (önerőből) nem tudunk megvalósítani, csak a bennünk élő Jézus tudja betartani. Az evangélium pedig arról szól, amit Isten tett értünk és bennünk: szentek, igazak vagyunk Krisztusban Isten előtt, identitásunk (Isten előtti státuszunk) szintjén tökéletesek lettünk. Ahogy Pál apostol mondja: „Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk…”. Az Isten által kapott üzenetek arról szólnak, hogy Isten hogyan lát minket, mennyire szeret bennünket. Ezt nem elég csak kognitív módon tudnunk, szív szintjén is szükséges megértenünk. Minden nap bombáznak minket hamis identitásüzenetekkel: „attól vagy értékes, ha sikeres, gazdag vagy” – keresztény változatban „ha engedelmes, vagyonos ember vagy, akkor áldott keresztyén vagy”, pedig Krisztusban minden lelki áldásban részesültünk (Ef 1,3), Benne maximálisan áldottak és tökéletesek vagyunk. Nagyon fontos, hogy úgy lássuk magunkat, ahogy Isten lát minket, és éljük meg azt, akik Krisztusban lettünk. Ha tudom, hogy ki vagyok Isten szemében – tökéletesnek lát Krisztusban –, nincs szükségem arra, hogy másokat tükörnek használjak ahhoz, hogy megtudjam, ki vagyok valójában, illetve értékes, elfogadható, szerethető vagyok-e. Hiszen annyira értékes vagyok, hogy Isten saját Fiát adta értem, hogy nekem örök életem lehessen. Ha ezt elhiszem, nem mások szeretete, elfogadása alapján fogom az identitásomat felépíteni. Az örök élet már most az enyém, ami nem csak annyit jelent, hogy üdvösségem van, tehát halálom után Istenhez kerülök. Mivel Jézus az igaz Isten és az örök élet (1Jn 5,20), azt is jelenti, hogy Szentlélek által az Ő túláradó (zoé) életét élhetem minden nap. „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Gal 2,20) Ez az objektív lelki-szellemi valóság a hívőkkel kapcsolatban. Elengedhetetlenül fontos, hogy Isten szeretete töltse be minden nap a szívünket, csak így tudunk természetfeletti módon működni. Az Élővíz megelégítő hatása, szívünkbe áradása nélkül csak túlélni tudunk, és csak „test szerint” szolgálni. Szükségünk van arra, hogy Atyánktól függjünk minden nap, Ő töltse be a legbensőbb szükségleteinket (szeretett, értékes, fontos vagyok). Nem az a baj, hogy túl sokra vágyunk, hanem az, hogy túl kevéssel (világi dolgokkal) megelégszünk. Csak az Ő szeretete tud igazán békességet, örömet, lelki beteljesedést adni nekünk.

Nem az határozza meg az értékemet, amit teszek (mennyi jó cselekedetet tudok felmutatni), hanem értékem a pozíciómtól függ – Mennyei Atyám szeretett gyermeke vagyok, akiben gyönyörködik. Minden nap keljünk fel ezzel a gondolattal, hogy Atyám szeretett, szent gyermeke vagyok. Jézus bennünk munkálkodó élete felszabadít abból, hogy kényszeresen meg akarjunk felelni a körülöttünk lévő embereknek, az ő tetszésüket keresve szolgáljuk. Csak Lélek által tudjuk békével és örömmel, nem emberek tetszését keresve az Urat szolgálni. Ha elengedjük a saját akaratunkat, saját erőből való próbálkozásainkat, és megnyugszunk az evangélium krisztusi identitásunkkal kapcsolatos állításaiban, betölt minket Isten Lelke. Lélek által élni, Lélekben járni azt jelenti, hogy az élővíz forrásából táplálkozik az életünk minden nap. Jézus kijelenti rólunk, hogy mi a világ világossága vagyunk (Mt 5,14), ez nem felszólító, hanem kijelentő mód. Szentlélek által betöltve tudjuk hitelesen képviselni a bennünk élő Jézus Krisztust. A test szerinti gondolkodás hazugsága az, hogy a függetlenség teremt szabadságot. Azonban nem az a szabadság, hogy mindent megtehetek (Istentől függetlenül), hanem az, hogy olyan életet élhetek, amit érdemes, ami áldás a környezetem számára is. Csak Jézus által (ha Őbenne maradunk) tudunk Isten mércéje szerint jót cselekedni és másokat szeretni (Jn 15,5).

Mennyei Atyánk elégítse meg lelkünket minden nap azáltal, hogy szívünkbe árasztja szeretetét (Róma 5,5). Merjünk gyermeki módon bízni Atyánkban, és okos istentiszteletként szánjuk oda magunkat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjunk e világhoz, hanem változzunk meg értelmünk megújulásával, hogy megítélhessük, mi az Isten akarata (Rm 12,1-2).

Szák-Kocsis Endre